Wanda, Michalina és Stach (a férj) hármas kapcsolódása konszenzuálisan, közös megegyezésre építve indul és egy darabig látszólag remekül működik is. Azonban van egy időzített bomba a kapcsolatban: a harmadik felet "kiegészítőnek", Michalina csökkent szexuális étvágyát kipótlandó hozzák be a kapcsolatba.

A harmadik fél ezáltal szükségszerűen elnyomott helyzetbe kerül - például a gyönyörű táncjelenet végén ő marad kint egyedül a konyhában, amíg "az igazi pár" szeretkeznek a hálóban.

Ez a privilegizáltság előbb-utóbb szakadáshoz kell, hogy vezessen és a szakításkor fel is robbannak ezek az időzített bombák: "azt mondtad, csak engem fogsz szeretni", "a férjed megkérte a kezemet", "nem bírok tovább az árnyékban maradni".

Michalina és Stach nem egy egyenlő felet láttak Wandában, Michalina kevesebbre, egy idő után Stach többre tartotta őt, mint az eredeti kapcsolatát. A probléma az, hogy egy együtt élő, közösen gyerekeket nevelő családban ez a kérdés egyáltalán felmerülhetett.

Egy kezdődő poliamor kapcsolatban természetes, hogy van egyfajta hierarchia, amit az "alap" pár együtt töltött ideje, közös múltja indokol. Ez ellen tevőlegesen kell harcolni, ha a harmadik féllel ilyen mély bevonódásban szeretnének együtt élni, mert senkinek sem lehet élete végéig kielégítő egy kiegészítő szerepkör.

Az, ahogyan Stach megtagadja a saját gyerekeit és a feleségére tolja a felelősséget a távozáskor szintén nem egy érett, együttműködő személyiségre utal.

A film tehát jól mutat be egy rosszul működő poliamorikus triádot, amely "rosszul működés" várható és szükségszerű katasztrófához vezet a végén.