A párválasztás olyan, mintha át kéne kelnünk egy hatalmas kukoricamezőn és az lenne a cél, hogy a legnagyobb cső kukoricát találjuk meg.

Az ország leghallgatottabb reggeli műsorában kérdeztek az életformánkról.

A poliamoriában metamornak nevezzük a szerelmünk szerelmét. A rendszerben ezek a legérdekesebb és legkülönösebb kapcsolatok.

Mielőtt felfedeztem volna a poliamoriát, évekig azt hittem, hogy "nem vagyok jó a párkapcsolatokban". Ennyi idő kellett, hogy rájöjjek: nincsen velem baj.

Az egész kultúránk, az egész civilizációnk az Igazi eszményére épül. Így nősz föl. Ezt keresed mindenkiben. Pedig az igazi nem létezik.

Egyszer egy fiatal srác a vonatállomáson egy idős bácsit pillantott meg a peronon. Fején ódivatú kalap, kezében virágcsokor. Egy idős néni szállt le nehézkesen, segítséggel a gyorsvonatról és a két öreg a maga lassan gyors tempójában rohant, hogy megöleljék egymást.

Két féle ember él a Földön: az egyik, aki elismeri, hogy időnként megkíván másokat is párja mellett (mégha nem is teljesíti be a vágyát) és aki magának és a világnak is azt hazudja, hogy nem.

A hagyományos hűség a hidegháborúra emlékeztet: mindketten szeretnénk lépni, de egyikőnk se teszi, hogy morálisan sakkban tarthassa a saját hűségével vagy annak látszatával a másikat.

A féltékenység a legrosszabb dolog, ami egy párkapcsolattal történhet – legyen bár valódi alapja vagy se. Egyetlen mondatban bebizonyítom, hogy a féltékenység teljesen értelmetlen! Én sohasem voltam képes igazán féltékeny lenni amikor felfogtam: ha el akar hagyni, kár erőlködni a megtartásán, ha nem akar elhagyni, kár erőlködni a magadhoz kötözésén. Nyilván, volt olyan, hogy kikértem …

6. rész: Miért nem vagyok féltékeny? Read More »

De Kornél megírta chaten, hogy pont most mondta: „Szívesen megiszom egy kávét a nőddel” én meg visszaírtam, hogy „én is szívesen megiszom egy kávét a nőddel”.

Annyira könnyű volt levetkőzni bárki előtt. Fiatal voltam és feszes. Világbajnok mellekkel megáldva. Addigra már pontosan tudtam, hogyan hat a testem a férfiakra. Azóta eltelt tizenegy év.

Andrással tizenhárom éve vagyunk együtt. Ha nem volt még olyan kapcsolatod, ami tovább tartott mint egy évtized, akkor könnyű pálcát törnöd felettünk, ha viszont már volt, minden szavam érteni fogod.

Eleinte nagyon furcsa volt mikor randizni ment. Izgultam érte. Szurkoltam, hogy jól sikerüljön. Ezen a ponton még egyáltalán nem voltam féltékeny.

Otthon elmesélem Andrásnak, hogy asszem Kornél randira hívott. Kicsit értetlenkedik, hogy hogy nem tudom randi-e vagy sem. Vonogatom a vállam. Megiszunk egy sört, és nagyon remélem, hogy randi.

Kornél Ildi párja lassan 5 éve, és persze Nikié közel 14 éve. Mikor bekerültem a budapesti poli-szubkultúrába, rengeteget hallottam róluk. Ők egy ilyen „bezzeg” csapat.

Mikor szóba kerül a poliamoria, azt a kérdést teszik fel nekem talán a leggyakrabban: Ezt hogy tudtad megbeszélni Andrással? Hogyan hoztad szóba?

Ha két évvel korábban találkozunk. Nemet mondok a kérdésére. Azért mondtam volna nemet, mert féltem volna. Féltem volna, hogy túl nagy lesz a kísértés. Féltem volna, hogy túl közel engedem magamhoz, és fájni fog, hogy nem csókolhatom meg.

De inkább arról írok, ami most fáj és nehéz. Az elválásról. Mikor elindulok. Nehéz elindulni, nehéz otthagyni a puhameleget, nehéz otthagyni a férjem, a gyerekeim. Egy részem ott marad, az egyik felem nem mozdulna, nem indulna, maradna velük. Ilyenkor kettészakadok.

Ma lettem 33 éves. Csodás életem van. Nagyszerű férj, két szuper gyerek, szép otthon.... akkor vajon miért zokogok?

Etikus non-monogámia. Szexelhetsz másokkal, sőt, akár bele is szerethetsz másokba. Akár többe is egyszerre. Mert képes vagy rá és mert nincsen ebben semmi rossz. És teheted mindezt úgy, hogy a párod is élvezi! Ha a legelső fejezetben írtam volna le ezt, bizonyára minden porcikád tiltakozott volna: hiszen másra vagy nevelve, egy hiábavaló párkapcsolati modellt állítottak …

7. rész: Beszéljünk végre a poliamoriáról! Read More »