Ne félj a nem heteroszexuális gondolataidtól – többen vagyunk, mint gondolnád!

tatu együttes leszbikus pár

Bevallom, néha még mindig keverem a különböző meghatározásokat, ha a szexuális orientációról vagy nemi identitásról van szó. Színes a paletta, lassan az ABC összes betűjét és a szivárvány minden árnyalatát fel lehet sorolni, hogy mindenki megtalálja a magára jellemző besorolást.

Az én esetem egyszerű: magamat biszexuális cisznemű nőként definiálom, a nyugati világ párkapcsolati/szexuális táplálékpiramisának egyik „csúcsragadozója” vagyok. Hosszú út volt, mire ezt ki tudtam mondani, de megérte végiglépkedni a saját sárga köves utamon. Nem kezdem az elejéről, most csak egy momentumot emelnék ki a kamaszkoromból.

A t.A.T.u. zenekar 2001-es All The Things She Said c. száma addig nem tapasztalt, szemnyitogató, felszabadító érzéssel töltött el. Wow, egy (látszólag) leszbikus lánybanda, amiben a tagok nyíltan szerethetik egymást! Lehet így is csinálni! Vonzónak tartottam a duó egyik tagját – és most, hogy újra megnéztem, egészen döbbenetesen hasonlított az első sülve-főve legjobb barátnőmre.

Vonzott a gondolat, szívesen megtapasztaltam volna, milyen egy másik lánnyal, de a fiúkról sem szerettem volna lemondani. Mi van akkor, ha nem is akarok választani? Éreztem, hogy ez az utam, mégis évekig csak a gondolataimban jelentek meg a lányok, fizikailag csak fiúkhoz mertem kapcsolódni

“Rövid a haja – tuti leszbi!”

De nem is igazán értettem, mi a biszexualitás: az érzéseimen és vágyaimon kívül nem voltak forrásaim, amelyekből tájékozódni tudtam volna. Az internet még gyerekcipőben járt, sem otthon, sem az iskolában nem esett erről szó, és felnőtt bizalmasom sem akadt, aki példát vagy legalább tanácsot adhatott volna. Azt tudtam, hogy ahány ember, annyiféle módon élheti meg a szexualitását, de azt is, hogy a társadalom csak egy bizonyos gyakorlatot fogad el. Féltem, hogy én leszek a következő, akit kipécéznek maguknak.

Pedig milyen keveset is tud a társadalmunk ezekről a kérdésekről! Az iskolában elég, ha valakinek szokatlanul rövid a haja vagy lányként focizni jár, és már meg is kaphatja a “biztos leszbi” susmorgásokat. Vagy ha fiúként “túl kecsesek a kézmozdulatai”, ha táncolni jár vagy nyilvánosan érzelmeket mer kimutatni, számíthat rá, hogy “lebuzizzák“. Ez a felületesség életre szóló sebeket ejthet – pedig a tudomány szerint nincs is olyan éles határvonal a “heteroszexuális” és a “nem heteroszexuális” emberek között. És sokkal többen tartoznak a “nem tisztán heteroszexuális” csoportba, mint gondolni merted volna…

Alfred Kinsey viselkedéskutató, a szexualitáskutatás amerikai úttörője (aki magát poliamornak nevezte és nyitott házasságban élt) társaival, Wardell Poreroy-jal és Clyde Martinnal 15 éven keresztül kutatták a férfiak és a nők szexualitását, amelyből két könyvet is megjelentettek Sexual Behavior in the Human Male (1948) és Sexual Behavior in the Human Female (1953) címmel.

Bár az eredeti kutatások eredményeit az elmúlt évtizedekben meghaladta a tudomány, legalább egy szempontból továbbra is óriási jelentősséggel bír: a kétállású “hetero- vagy homoszexuális” meghatározás helyett elkezdtek skálaként beszélni a szexuális identitásról.

A 7 fokú skálán a nulla a teljesen hetero-, a hatos pedig a teljesen homoszexuális beállítottságot jelöli, 1 és 5 között pedig azok helyezkednek el, akiknek különböző mértékben volt már azonos nemű szexuális tapasztalatuk. Ezen túl nyolcadikként felkerült egy X is a skálára, ami az aszexualitást jelöli.

Ezzel a szemlélettel utat nyitottak az szexuális identitás kifinomultabb vizsgálatának és a már akkor is ismert, a skála közepén elhelyezkedő biszexuális identitáson túl lehetőséget teremtettek olyan köztes árnyalatok bevezetésére, mint (a mai elnevezéssel) a heteroflexibilis, bi-curious és homoflexibilis csoportok.

Alfred Kinsey

Nem csodálnám, ha nem hallottál volna az előbbiekről. A mai napig hajlamosak vagyunk fekete-fehérben gondolkodni a szexualitásról – Kinsey kutatása viszont több színt is feltett a palettára!

A heteroflexibilis szexuális orientáció azokat jelöli, akiknek többnyire heteroszexuális kapcsolódásaik (és fantáziáik) vannak, mégis megesik, hogy van minimális homoszexuális aktivitásuk is. Például az a lány, aki elmegy egy buliba, ott megismerkedik egy másik lánnyal és úgy alakul, hogy másnap reggel somolyogva, kótyagosan kérdezik egymást: „Baszki, mit csináltunk az éjjel?!”, de egyébként a saját nemével való szexuális kapcsolat nem válik rendszeressé, sőt, kivétel marad az életében… ő akkor most hetero- vagy homoszexuális lenne? Még csak biszexuálisnak sem biztos, hogy nevezné magát. Ő általában egy heteroszexuális nő, aki “hajlik rá”, hogy a saját neme iránt is érdeklődjön néha. Az övé egy tökéletes példa a heteroflexibilis szexuális orientációra.

A homoflexibilis identitás pedig értelemszerűen a fentiek fordítottja: amikor valaki a többnyire homoszexuális kapcsolódásai mellett egy-egy alkalommal heteroszexuális együttlétben is részt vesz (vagy alkalomszerűen erről fantáziál).

A Kinsey skála

Ezeken kívül még érdemes a heteroflexibilitáson egy árnyalattal túlmutató bi-curious, azaz “bi kiváncsi” emberekről is szót ejteni (sajnos magyarul nem találtam jó fogalmat rá). Ők is nyitottak a szexuális kapcsolatok felé és esetleg még készek tenni is érte, hogy élesben is teszteljék a kíváncsiságukat. Nem csak passzívan “engedik, hogy történjenek a dolgok”, hanem, például egy társkeresőn megjelölik a saját profiljukon, hogy azonos nemű partnereket is keresnek. Lehet, hogy nem történik semmi azon a felületen, de a gondolaton túlmutatva tevőlegesen is nyitnak a kísérletezésre.

Robin Och biszex aktivista remekül megfogalmazta a szó életben használt alkalmazását: „bi-curious az, aki már feltette a kérdéseket a szexualitásával kapcsolatban, de még nem kapott rájuk választ.”

Jogosan teheted fel a kérdést: de akkor ők nem biszexuálisok? Nem, biszexuális az, aki a skála közepén áll, aki hozzávetőlegesen egyenlő mértékben vonzódik a saját neméhez és az ellentétes nemhez is. Egy heteroflexibilis ember elmegy bulizni, és az ellenkező nembéli partnert keres magának, de megeshet, hogy a saját nemével “kavarodik össze”. A biszexuális az első perctől fogva nyitott mindkét eshetőségre. Ezért is mondta Woody Allen a tőle megszokott humorral: “ha biszexuális vagy, akkor kétszer olyan jók az esélyeid egy sikeres szombat esti randira”. (Ezzel az állítással vitatkoznék én is, ne vegyétek túlzottan komolyan.)

Biztos vagyok benne, hogy e sorokat olvasva vannak “gyakorló” biszexuálisok, akik most morcolják a szemöldöküket – és teljes mértékben meg is értem őket, mert természetesen mindez durva egyszerűsítés a jobb érthetőség érdekében. A biszexualitás ugyanis nem csak szexuális gyakorlat kérdése, identitás is. Ahogyan például egy katolikus pap is vallhajta magát heteroszexuálisnak annak ellenére/azzal együtt, hogy soha nem volt és nem is lesz semmilyen szexuális tapasztalata, úgy valaki a szexuális gyakorlatától függetlenül is vallhatja magát annak, aminek magát belülről érzi.

Nem a szexuális gyakorlat határozza meg a szexuális orientációt (legalábbis ideális esetben), hanem pont fordítva: te mondod meg, ki vagy, és e szerint teremtesz kapcsolatokat. Így lehet valaki biszexuális biszexuális gyakorlat nélkül is. Ahogyan például a Suede banda énekese, Brett Andreson is nyilatkozott, amikor előbújt azaz coming outolt: „Olyan biszexuális férfinek tartom magam, akinek sosem voltak homoszexuális tapasztalatai.”

Kinsey kutatásában azt találta, hogy a társadalom többsége a skála 1 és 5 pontja között helyezkedik el, azaz nem teljesen hetero- vagy homoszexuális, ezért később rengeteg kritika érte. Abraham Maslow például (akit a szükségletpiramisról ismerhetsz) azt kifogásolta, hogy egy ilyen tabutémában önkéntesen eleve nagyobb arányban fognak a felmérést végző tudós kérdéseire “érintettek” válaszolni, tehát torzulni fog a minta, nem lesz reprezentatív az eredmény. Bár a felvetésnek van jogalapja, és ha esetleg a “többség” kifejezés vitatható is, a nem-heteroszexuálisok aránya a társadalomban – főleg a világot az LMBTQ-emberektől tűzzel-vassal “védeni próbálók” számára – megdöbbentő lehet.

Egy 2011-es amerikai kutatás során a nők 12%-a, a férfiaknak pedig csak 5,8%-a számolt be korábbi azonos neművel történt szexuális tapasztalatról. Ha a játék kedvéért ezt a számot a magyar lakosságra vetítenénk, ez nagyjából 600 ezer nőt és 290 000 férfit jelentene, azaz többen lennének, mint Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs, Békéscsaba és Győr lakossága egybevéve. És itt még csak azokról az emberekről beszéltünk, akik nem csak vágyódtak, hanem meg is valósították az azonos nemű szexuális vágyaikat – és akik ezt be is merték vallani. (Ezért sem lehetne a gyakorlatban az amerikai számokat egy az egyben Magyarországra vetíteni.)

Ahogyan a világ fejlettebb országaiban egyre kevésbé lesz tabu az azonos nemű érzelmi és/vagy szexuális kapcsolat, úgy merik egyre többen felvállalni is a valós identitásukat. Ez jól látszik abból a 2015-ös angliai felmérésből is, amely szerint a 18-24 év közöttieknek a többsége már valóban “nem teljesen heteroszexuálisként” vall magáról, míg a teljes lakosság arányában ez “csak” 28%. Igen, ez az Egyesült Királyságban több tízmilliós, Magyarországon is bőven a több milliós nagyságrend!

Lehet, hogy Kinseynek még a többséggel kapcsolatban is igaza volt?

A 18-24 év közötti angol fiatalok 54%-a nem tisztán heteroszexuálisnak vallja magát. (forrás)

Kinsey kutatásának további dimenziói

Kinsey más bírálói szerint túl statikusak voltak az eredmények és a szexuális gyakorlaton túlra már nem terjedt ki az eredményük. Ezért a skála továbbfejlesztett verziójaként 1985-ben megszületett a Klein-féle KSOG kérdőív (Klein Sexual Orientation Grid), ami dinamikusan képes ábrázolni a szexuális orientáció különböző területeit. Nem csak különböző idősíkokat (múlt, jelen, ideális jövő) vizsgáltak, de a kérdőív kiterjedt a szexuális vonzalomra, a fantáziákra, az érzelmi és társadalmi preferenciákra, az önazonosságra és az életmódra is, így pontosabban lehet felmérni a válaszadók szexuális besorolását. Jogosan vetődhet fel benned a kérdés: vajon a pontosított kérdőív megerősíti vagy cáfolja Kinsey eredményeit?

Laumann és társai 1994-es kutatása bizony még a fentieknél is meglepőbb adatokat hozott: a vizsgálatukban részt vevők 88%-a (!!!) számolt be arról, hogy érzett már fizikai vonzalmat azonos nemű ember iránt.

Most, hogy mélyére ástunk a személyes identitásom “biszexuális” részének, itt az ideje, hogy megmagyarázzam a cisznemű kifejezést is. Ezzel egy olyan ingoványos talajra tévedünk, amelyet Magyarországon végképp nagyon kevesen értenek. Készen állsz?

Cisznemű, transzgender, pánszexuális – hát nem csak két nem létezik?

Nem, a helyzet ennél bonyolultabb. Amiről eddig beszéltünk, az egy ember szexuális identitása (azaz, hogy milyen nemű emberek iránt érez szexuális vonzalmat) – de ezen felül mindenkinek van nemi identitása is (azaz, hogy milyen nemű embernek érzi magát). Amikor azt írtam a cikk elején, hogy én magam biszexuális cisznemű nő vagyok, előbbi a szexuális, utóbbi a nemi identitásomra vonatkozott.

A cisznemű fogalom jelöli azt a személyt, akinek a születéskori biológiai neme és a nemi tudata megegyezik, és aki magát is ekként definiálja. Egyszerűbben fogalmazva: aki nőként vagy férfiként született, és eszerint is él, érez, gondol magára.

Vannak, akik „nem (illetve nem kizárólag) nőként vagy férfiként azonosítják önmagukat”. Ők a transznemű vagy másnéven transzgender emberek. Ez a kifejezés azokat a személyeket jelöli, akik a születésükkor megjelölt társadalmi vagy biológiai nemüktől eltérően definiálják önmagukat – azaz a transzneműség a ciszneműség ellentéte.

“Ha benézek a lába közé, nem látom pontosan, hogy valaki fiú vagy lány?”

Nem. Egyrészt vannak emberek, akik mindkét nem külső nemi jegyeit hordozzák, ők az interszexuálisok. A történelem során az interszex embereket hermafroditaként is hívták, ám ez a megnevezés ma már nem használatos, félrevezető és általában megbélyegző is. (Volt idő, amikor még a magyar Egyenlő Bánásmód Hatóság (RIP) is a hermafrodita kifejezés kerülésére kérte a magyar állampolgárokat, de ez a cikk ma már csak a webarchívumból érhető el.)

Ő Hanne Gaby Odiele, interszexuális modell. Ez azt jelenti, hogy XY kromoszómákkal, herével, méh és petefészkek nélkül született, de női külső nemi jelleggel (mint azt te is láthatod).

Szinte hallom, ahogy felháborodsz, hogy “ne hozzak szélsőséges példákat, hát hány embert érint ez?” Nos, az interszexuális emberek aránya a társadalomban körülbelül annyi, mint vörös hajúaké (0,5-1,7%). Ez csak Magyarországon százezer körüli nagyságrend lehet…

Remélem, ezek után belátható, hogy az a gondolkodás, amely szerint valaki csak férfi vagy nő lehet, miért nincsen köszönőviszonyban sem a valósággal. Kérdés, miszerint csak férfi és női nem létezik, súlyos általánosítás és egyszerűsítés. És ne gondold, hogy ez valami újkeletű dolog: az amerikai őslakosok öt nemet ismertek el a keresztény hódítás előtt, Albániában régóta élnek szűz férfiként nőnek született emberek a hegyekben, Jeanne d’Arc is férfiruhában élt és harcolt, de Magyarországon is találni példát olyan nőre, aki a századfordulón férfiként élt és férfiruhában járt aratni…

A transzgender emberek kérdése önmagában megérdemelne egy ilyen, vagy ennél hosszabb cikket, de hogy ne legyen végtelen hosszú az írásom, a kérdés bővebb elemzésére viszont most nincsen lehetőségem. Alább közreadom a nokert.hu rövid összegzését a témában (kiemelések tőlem), hogy valamennyire képbe kerüljünk a transz identitással kapcsolatban. Ha érdekel a téma, pláne, ha érintettnek érzed magad, javaslom, keresd fel a Transvanilla.hu oldalt, ahol rengeteg információt találhatsz!

A képen albán, nőként született embereket látsz.
(“Jill Peters amerikai fotós készített portrésorozatot a szüzességi fogadalmat tevő, férfiként élő nőkről, Albánia megrögzött szüzei címmel. – forrás)

“A transzneműség egy általános kifejezés, amellyel olyan csoportokat, személyeket és viselkedést jelölnek (ide értve több különböző irányzatot is) akik/amik eltérnek a kulturálisan hagyományos nemi szerepektől. A jelentését nehéz pontosan meghatározni, mivel folyamatosan változik és kiegészül. A szó maga a nemi identitás önmeghatározására vonatkozik, amely eltérhet a társadalom által hozzárendelt (pl. születéskor azonosított) nemtől, vagyis a transznemű személy lehet a társadalmi nemtől függetlenül férfi, nő, egyik sem, vagy mindkettő. A transzneműség nem határozza meg a szexuális irányultságot: a transznemű ember lehet heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális, pánszexuális, poliszexuális vagy aszexuális, és van, aki az összes ehhez hasonló „címkét” elutasítja.

genderqueer (vagy „non-binary”) az a személy, aki nem azonosítja magát férfiként vagy nőként, vagyis elutasítja a heteronormativitást, a nemek közötti megkülönböztetést. A genderqueer személy öndefiníciója alapján lehet férfi és nő egyben (pangender, bigender), lehet sem férfi–sem nő (genderless), vagy genderfluid (aki a két nem között határozza meg az identitását). És lehet olyan harmadik nemhez tartozó is, akit az adott társadalom sem férfiként, sem nőként nem azonosít: pl az indiai hidzsrák (hijra) vagy a polinéz fa’afafine-ok.”

Biszexuális VS pánszexuális

Biszexuális az, aki mind a saját neme, mind az ellenkező nem iránt képes szexuális vonzalmat vagy szerelmet érezni. Egyesek csak cisznemű nők és cisznemű férfiak iránt éreznek így, amibe nem fér bele több nem iránti vonzódás. És ez így van jól. De ez nem azt jelenti, hogy ugyanúgy és ugyanolyan mértékben találjuk vonzónak egyik vagy másik nemet – ráadásul nem (feltétlenül) egyidőben.

A pánszexualitás a biszexualitás részhalmaza (a kép forrása)

Mások viszont nők, férfiak és magukat nem ezekbe a kategóriába sorolók iránt egyaránt táplálhatnak gyengéd érzelmet és szexuális vágyat. És ez így van jól. Ők a pánszexuálisok (pán=mindent magába foglaló). Olyan személyek, aki érzelmileg és/vagy fizikálisan vonzódnak minden létező nemhez. Magába foglalja a ciszgender, transzgender, agender embereket, valamint a gender-nonkonformistákat is.

Saját magunk definiálása, ahogy a (pár)kapcsolatainké is élethosszig változhat. Változhat a kapcsolati nyitottságod – akár egy kapcsolaton belül is egészen nagy evolúciós ugrásokat végezhetünk a monogámiától az „egyszerkipróbáljukmilyenhármasban”-on át a poli anarchiáig (te sem véletlenül vagy ezen az oldalon), és akár fordítva is megélhetitek ezt a folyamatot. Alakulhat a szexuális kísérletező kedved, az aktivitásod, az, hogy kikkel fedezel fel új utakat és az, hogy milyen nemű partnert választasz ehhez. Hogy épp melyik dominál, függhet a külső környezetedtől, a belső drive-odtól, mi van épp elöl a prioritások sorában és milyen lehetőségeket engedsz meg magadnak.

Kaphatott-e volna a világ ennél többet egy orosz videókliptől?

Bár a t.A.T.u. két lány énekeséről rövidesen kiderült, hogy a leszbikus imidzsük csak egy jól sikerült PR-fogás volt, ennek ellenére a hatásuk vitathatatlan. Példát jelentettek, és sokakat – köztük engem is – motiváltak az előbújásra, a coming outra egy súlyosan heteronormatív világban.

Egy fiatal fiú videóra vette, ahogyan elmondja az édesanyjának, hogy a saját neméhez vonzódik.

Azzal, hogy egyáltalán beszélni tudtunk a témáról, rengeteg ember számára nyitották meg az utat. Bemutatták, hogy a saját nemünkhöz való vonzódás nem az ördögtől való, és sokakat inspiráltak arra, hogy kísérletezni kezdjenek a saját szexualitásukkal kapcsolatban.

Nem hiszem, hogy bárki is a videóklip hatására vált volna heteroszexuálisból biszexuálissá, ellenben biztos vagyok benne, hogy nagyon sok bi- és homoszexuális ember nyert belőle erőt a saját identitásának megtalálására és felvállalására.

Hiszen sokkal többen vannak nem tisztán heteroszexuálisok, mint azt a legtöbben gondolnák. Lehet, hogy itt lenne az ideje fekete-fehér helyett színekben gondolkodnunk?

Ne félj a nem heteroszexuális gondolataidtól – többen vagyunk, mint gondolnád!

Szerző: Barbara Olvasási idő: 15 min
Scroll to Top